Pillecukor

Ezekből a hozzávalókból hagyományos, fehér pillecukrot kapunk. Lehet még tovább fokozni az élvezeteket vaníliaesszenciával, különféle aromákkal, szörpökkel vagy ételszínezékekkel. A lényeg, hogy ha szörpöt adunk hozzá, akkor az már az elején a cukorszirupba kerüljön bele, ha viszont aromát, esszenciát vagy színezéket, az csak a felverődött masszába kerülhet, a habosítás végén.

Egy, nagyjából 20x20 cm átmérőjű edényt vékonyan kenjünk ki olajjal és szitáljuk meg vastagon kukoricakeményítő és porcukor 1:1 arányú keverékével. Tegyük félre. A konyhagép üstjébe szórjuk bele a zselatint és keverjük el a hat evőkanál vízzel. Közben egy nyeles forralóba mérjük bele a cukrot, a mézet és a vizet. Közepes lángon forraljuk fel és miután buborékok jelennek meg a keverék felszínén, főzzük még további 5-6 percig (ha van cukorhőmérőnk, 115°C-ot kell elérnünk). Az üst alján megduzzadt zselatinhoz öntsünk egy kicsit a forró szirupból és habverővel lazítsuk fel. Öntsük hozzá az egész szirupot és legalább 10-15 percig verjük,- eleinte közepes, majd magas fokozaton. Miután a massza már nyúlós, ragacsos, sűrű,- tegyük az előkészített formába, simítsuk el a tetejét és tegyük félre a pulton 1-2 órára. Egy éles, késsel vágjuk tetszőleges falatokra, de használhatunk ollót is. Az utolsó fázison is variálhatunk, ha igazi, henger alakú pillecukrot szeretnénk, egy tálcát szitáljunk meg vastagon a keményítő és porcukor 1:1 arányú keverékével. A kész masszát tegyük egy sima csővel ellátott habzsákba és nyomjunk belőle hengereket, pihentetés után pedig ollóval vágjuk kis darabokra.